Nem rég fejeztem be ezt az animét - nehéz szülés volt, - úgy hogy most frissen írok róla valamit, mivel nem hiszem hogy olyan mély nyomott hagyot bennem, hogy utána is emlékeznék mind arra amit most leakarok írni. Szóval, akkor kezdeném is a Free! c. anime kifilézését :)
Megsimerkedés
Egy jó animében bizakodva kezdtem el nézni a Freet, a grafikájából, és a rajongó táborából kiindulva. Már csak azért is, mert egyszer, a barátnőmnél láttam a közepéből egy-két részt, amivel sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Ennek eredménye ként kezdtem el nézni. S amit tapasztaltam, arra a legjobb szó a csalódás. Habár, ez az én hibám, elvégre mit várok egy sport animétől (nem is értem). Na, de az ismerkedés ennyi volt, szóval nézzük az...
Nem mondhatom, hogy az anime nem hivatott üzenetet, és tartalmat közvetíteni a nézői felé, de ami kétségbeejtő, hogy ezt gyakran olyan szárazan teszi, hogy az egész unalmas, és elcsépelt lesz, aminek köszönhetően kellemesen elalszol a gép előtt. Bár tény, hogy gyönyörű grafikával rendelkezik, mint ahogy az is tény, hogy helyes, és jóképű bishi fiúkat láthatnak a lányok a monitoron, de ettől güggetlenül az anime lapos és száraz marad. Sok helyen erőltetteté válik az úszás szeretetének hangsúlyozása, valamiért mégis pozitívumként emelném ki az animének ezt a tulajdonságát. Kicsi - legalábbis én, - közelebb éreztem magamhoz a vizet, és kedvet kaptam az úszához, miközben néztem az anime - főleg első pár, - részeit.
Az anime fő témája ugye a barátság, és a csapat szellem. Ami nagyon szép téma, de kicsit poén, hogy barátságról, meg csapatról beszélünk, de ellehet külíteni klikkekbe az emberkéket (van a Haru x Makoto, a Haru x Rin, meg a Rei x Nagisa csapat). arra akarok célozni, hogy ha feltételezzük, hogy ők mind barátok, akkor Harunak nem csak Makotoval kellene olyan bensőséget kapcsolatot ápolnia, hanem egynél több beszélgetést kéne szentelnie Nagisannal is pl. Néha úgy éreztem, hogy Makoto az a kapocs, ami úgy öspatról összetartja az állítólagos csapatot, de igazság szerint, valahol ő is csak Haruval szemben nyílik meg. Fura ez ha csapatról beszélünk nem? Arról nem is beszélve, hogy az utolsó részben, - ami egyébként csodálatos volt - Rei olyan szinten van elnyomva, hogy konkrétan azt éreztem, hogy neki csak annyi szerepet szántak, hogy összehozza a régi jó barátokat, és most jó szent módjára búcsút int. Erre persze, mondhatom azt hogy legalább valóság hű, hiszen minden nagyobb csapatos barátságokba van egy fekete bárány. Avagy, hamár hárman is vagytok barátok, mindig lesz best, és mindig lesz egy kicsit kirekesztett. Ez a fájdalmas valóság, amit azért az anime, azon belül, hogy jaj, dejó barátok vagyunk, szemléltett is, és ez valamilyen szinten jó, csak hogy össze zúzza az ember remény kristályait, ami a dobozban őrizget.
Ami miatt viszont érdemes megnézni az animét - azon felül hogy remek untató - az az utolsó rész. Mert oké hogy 11 részen kerül az anime unalmas oldalát látjuk nagy részt, de a 12 rész - nem túl izgalom teljes az se - de abba olyan érezlmek vannak, amik az én szemembe könnyeket csaltak. Ismerem azt az érzést, - és valószínű, ha én ismerem, mindenki másnak is volta már hasonló érzései - amit Rin érez, ezért amikor én sírt, nekem se hiányzott sok attól hogy sírjak. Ezzel eggyütt, azt is akarom mondani, hogy Rin (vagy esetleg Rei, vagy Haru) helyzetében nagyon könnyen beletudja képzelni magát az ember, mert ők hárman azok (szerintem) akiknél érezni a múlt, jelen, ellentétet, és valami olyasmit hogy nincs jelen múlt nélkül, avagy, az hogy ha még új barátai vannak az embernek, attól még a régieket nem felejti. Persze, a kérdés az, hogy én csak azért éreztem ennyire közelinek ezt a hármast, mert hasonló érzéseim voltak már régebben mint Rinnek, vagy azért mert tényleg annyira élethűen ábrázolja az anime a triót. azt hiszem, az utobbi.
Ami még ezen kívül tetszettős az animébe, az az, ahogy a két testvér kapcsolatát kihangsúlyozza az anime. Ez külön megérdemelne még megannyi sort, de felhívja mindenképpen a figyelmet a testvérek fontosságára is, azt hiszem.
Yaoi hatás
Az igazság az, hogy bármennyire is rajonganak egyesek a Free yaoiért, ennek az animének 0 yaoi tartalma van. Mondom ezt én, aki legalább olyan yaoista mint azok, akik ebbe az animébe beleképzelik a yaoit. Ennek az animének tényleg semmi, de semmi köze a yaoihoz. Vagy ha igen, akkor ennyi erővel minden lány a barátnőjével meg yuri párost, vagy három, négy, esetleg sokszögeket szögeket alkot. Ez az anime nem szól másról, mint a barátságról, s elég nagy baj, ha ezt nem fogja fel valaki, mert akkor nem volt értelme végig néznie az animét. Eleinte, én is valami szaftos kis shounen ai hatású animében reménykedtem, de ez tényleg nem arról szól. Bárkit, aki ebbe komolyan kételkedik, képes vagyok meggyőzni. Csak egy öt-tíz percet szánj arra, hogy belegondolod magad a szereplők helyzetébe, és máris rájössz, mennyire nem yaoi ez az egész. Mert hogy ennek az animének nem hogy a yaoihoz, de sok esetben még az úszáshoz sincs semmi köze. Az csak egy eszköze annak, hogy bemutatja az igaz barátság fogalmát. aki nem érti, annak vagy nincsenek igaz barátai, vagy értetlen, vagy csak nézi, de nem érti az animét, mert lusta elgondolkodni a tartalmán. De ennyi erővel, nézheted a be nem kapcsolt monitort, vagy tv képernyőt is, ugyan azt a hatást fogod elérni.
Szereplők
Akkor, kezdeném Haruval, akit a történet főhőse címmel ruháztak fel, habár véleményem szerint, konrántsem érdemli meg ezt a címet, és talán nem kellet volna ennyire fölnagyítani a karakterét, bár tény, hogy minden csaptba van egy falkavezér. De Haru karaktere, kimondottan az egyik legunalmasabb karakter szerintem a Free! - be. Ugyanakkor, az pozitívum, hogy ragaszkodik a szabadságához, és hogy szereti amit csinál, de ennyi.
Makoto barátunk se tartozik a túl érdekes karakterek névsorába, habár ő már azért sokkal, de sokkal érdekesebb mint Haru-chan, az ő karaktere se fogható egy Cielhez pl. Ő amolyan igazyágosztó szerepet kapott azt hiszem, olyan mint ha az összes csapattársának a védőszentje, vagy valami gondviselője lenne. Ami benne pozítívum, hogy alapvetően okos, és értelmes, na meg persze, szeretjük a kardszárnyú delfineket :3
Nagisa, azt hiszem a legaranyosabb karaktere ennek a történetnek, és azt hiszem ezt tényként lehet kezelni. Mindamellet hogy nagyon cuki, gyönyörű szeme van, és a kedvesége, és a segítőkészsége piros pontos. Ő amolyan kiskölök érzetét kelti nekem, holott egy idős a többiekkel. De ettől függetlenül, egy nagyon szimpatikus karakter :)
Rei...Rei nehéz eset. Alapvetően ugyan azt az unalmas alak mint Haru, azzal a különbséggel, hogy ő nem fél megcsillogtatni az egoját, de a történetben betöltött szerepe miatt, amiért a legtöbb esetben háttérbe szorul, mégis olyan szinten sajnálom csórikámat, hogy ő meg már azért lesz szimpatikus, és amolyan második kedvenc szereplőmmé növi ki magát, habár elég ingatag ez a pozíció.
S a végére hagytam Rint, akit nagyon stabilan, a kedvenc szereplőmként mutatok be, s ez még engem is meglep. Emlékszem, még amikor még nem néztem a Freet! , a barátnőm, meg két másik osztálytársam, sokat beszélgettek erről az animéről, hogy kinek ki is a kedvence. A barátnőm Nagisa párti volt - illetve még mindig az. Megtudom érteni - a velünk egy osztályba lévő lány Haru fangirl (még mindig) , és a lány, aki az A osztályba járt (de egy idős volt velünk) mondta Rint. Ez az után volt, miután a barátnőmnél láttam azt a pár részt a közepéből, és tátot szájjal néztem, hogy még is hogy lehet valakinek ez az alak a kedvence (megjegyzem, az illető lány, eléggé szimpatikus, úgy hogy nem a rosszindulat szólógatott ki belőlem). Szóval, ez a tipikusan: "ne ítélj első látásra". Most jöttem rá, hogy igazából Rin az, aki a legérzékenyebb mind közül, és ő az, aki leginkább hasonlít rám, ezért vele tudok a legkönnyebben azonosulni (de szerintem mindenki más is, az ő helyzetébe tudja a legkönnyebben beleképzelni magát)
Az opening, és az ending is mindegyik külön kiemelést érdemelnek - mint azt ahogy a MONDO is írta az egyik számában. engem különös képp megragadott az ending. A háttérzenékkel (OST) nem volt semmi bajom, de olyan különleges élményt sem jelentettek. Szóval, ennyit a zenékről :)
Összeségében, az anime mély üzenetéért és tartalmárt, igazán jár egy piros pont, az utolsó részét külön még egy. De nyugodtan szét lehet szedni megint kedves Free fanok, mint a Noragami kritikámnál a Noragami fangirlök, hogy mekkora bunkó vagyok, mert nem csak csupa jót írtam. De ha lehetsőges lenne, akkor ezúttal észérveket használjatok, ne csak szidkozodjatok: Thanks for very much! További szép napot.
Anime pontozása:
10/6.5
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
